Sajnálom, csajok ez most kicsit rövid lett, de ebbe a fejezetbe ennyi fért bele.
-Sajnálom, a hölgy, túl sok nyugtatót és fájdalom csillapított vett be, erre még alkoholt is fogyasztott. Kimostuk a gyomrát, megtettünk minden tőlünk telhetőt, négy óráig volt műtőben, de sajnos nem sikerült az életét megmenteni.Sajnálom, de a hölgy elhunyt.
Forgott, velem a világ, a fájdalom átjárta a testem minden porcikáját, de mégsem tudtam felfogni, csak néztem a semmibe üveges tekintettel. Egyszerűen az agyam úgy védekezett, hogy nem dolgozta fel az információkat. Aztán lassan bekúszott elmémbe a fekete valóság. Allyn meghalt nincs többé, de a szörnyű felismerés, csak most jött. Ő akarta így, meg akart halni. Elkezdett szorongatni a félelem, és a tudatom végre felfogta mi történt, utat engedtem a gyásznak, hangosan ziláltam, a könnyeimen keresztül nem is érzékeltem, hogy ki van körülöttem, csak üvöltöttem:-Miért?, Miért?
A kétségbeesett tehetetlen düh, szaggatta a testem,Meghalt, visszhangzott a fejemben az orvos mondata.erős kezeket éreztem magam körül, de ezek most zavartak, mintha a gyászomat akarta volna bennem tartani, ellöktem magamtól és a lábam vittek csak vittek. Futottam, gondolom a tény elöl, hogy ne kelljen felfognom mi történt. Kínzott a tudat, hogy napok, talán hetek óta láttam, hogy valami, nem stimmel vele, még sem tettem semmit, egyikünk se tett semmit. Eljutott a tudatomig, hogy a többiek sem tettek semmit, ők most, hogy érezhetik magukat, és hol vannak? Ekkor vettem észre, hogy hol is vagyok, fekszek a kórház padlóján és zokogok, a többiek a székeken ülve roskadtak magukba, engem meg Rob próbál összekaparni. A karjaiban ringatott, most már nem ellenkeztem,szükségem volt rá. Órákig ültünk ott a lányokkal, ölelkezve sírtunk, némán.
Allyn halála óta a napok ,mintha nem akartak volna telni, csak vánszorogtak. Mindannyian úgy éreztük mintha víz alatt úszva kéne közlekednünk, a mázsás súlyok nem akartak rólunk leszakadni. Voltunk. Lori volt köztünk a legösszeszedettebb értesítette a családot, elintézte Allyn testének hazaszállítását. Elintézett mindent, amire mi képtelenek voltunk.Allyn hagyott nekünk búcsúlevelet, mindannyiunknak külön-külön. Megbizonyosodtunk róla, hogy miért csinálta, de meg nem értettük. Én nem voltam még képes elolvasni az enyémet, talán majd egyszer, ha már nem fáj annyira, és nem haragszok rá. Igen, haragszok rá , mert a leggyávább megoldást választotta, akármi is volt a baj, nem lehetett akkora, hogy így oldja meg.
Rob bebizonyította, hogy remek ember végig mellettem volt, türelmesen várta, hogy magamhoz térjek a kábulatból, melyet a gyász okozott. Julyt szegényt épp egy bimbózó románc alatt érte a veszteség , de szerencsére Sham is kitartott mellette, próbálta elterelni a figyelmét és rengeteg programra elcipelte. Holnap el is utaznak Balira.Lorit féltettem, ő nem mutatta ki mit érez, mint egy robot csinált azóta mindent. Ő is elutazik most pár napja a pasijával. Lovienak ott volt Jhonn aki segítette átvészelni ezt az időszakot, ők holnap haza utaznak a temetésre.Én egyszerűen képtelen vagyok hazamenni, még mindig küzdök a démonjaimmal amiket otthon hagytam, és Allyn halála, talán még jobban rávilágított arra, nem szabad visszamennem.
A napok elkezdtek kicsit gyorsabban vánszorogni, miután megindult a filmmel a munka, legalább volt mi lekössön. Nagyon megvoltak elégedve velem. Rob persze elfogult, de jól estek a dícséretek amiket kaptam. A csajok is visszatértek maguk kis utazásairól, a nagy meséléseknél már képesek voltunk mosolyogni is.Lassan de biztosan keztünk vissza térni az életbe, Allyn nélkül.
3 hónappal késöbb....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése