A vihar 20. fejezet

A nap szemtelenül kúszott be a szoba minden egyes zugába, nem akartam még felkelni. Meleg,ölelő karok fonódtak körém, mint egy bástyaként védelmezve testem minden porcikáját. A szememet viszont egyre jobban zavarta a fény, szorosan zártam össze őket, hátha akkor eltűnik a napsütés, de hiába próbálkoztam. Nem ment el. Végül, feladva a harcot, kinyitottam szemem  meglepetésemre egy mosolygós, kócos, kissé álmos fej , és egy gyöngédséggel teli szempár nézett vissza rám kuncogva. Hajamat óvatosan eltűrte az arcomból, közben egyfolytában vigyorgott.
-Jó reggelt!-törtem meg a csendet végül- mit vigyorogsz?- kíváncsi voltam vajon, mi lehet olyan vicces.
-Rajtad vigyorgok. Fél órája!
-És szabad megtudnom, hogy miért vigyorogsz rajtam fél órája? Mert már én is kíváncsi lennék rá-kezem közben már felfedező útra indult rajta, hátha így könnyeben kicsalom belőle nevetésének okát.
-Azon nevettem, hogy próbáltál nem tudomást venni arról a tényről hogy bele süt a nap a szemedbe, olyan fancsali képet vágtál, összeszorítottad a szemeidet is.
-Ne is mond!-nevettem most már én is-nem volt még kedvem felkelni, olyan jól aludtam. 
-Tudom, horkoltál. 
Jesszus, éreztem ahogy elönti a vér az arcomat, és kipirosodok, olyan zavarba  hozott, mint még talán soha.
-És szép vagy amikor zavarba jössz.
Fölém tornyosulva súgta bele a fülembe, a lehelete csiklandozta a nyakamat, óvatosan húzta a száját végig a nyakamon, majd a kulcscsontomon elindult felfelé a számhoz. Nem csókolt csak hozzám ért, de nekem már ez is épp elég volt ahhoz, hogy beinduljanak a hormonjaim.Egyik kezemmel a tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, hogy végre megcsókolhassam, de nem hagyta.
-Cory, el kell mennünk bevásárolni, nincs itthon semmi ehetőd és megmondom a frankót, a vízen kívül ihatód sem.Ha most hagyom magam elcsábítani, egész nap ki nem mozdulunk innen, ezt te is tudod kicsim.
-Igen, tudom-duzzogtam-de már nem bírom tovább, mindig közbejön valami.
-Tudom, de ígérem miénk a délután. Szedd össze magad,addig én főzök egy kávét.Mit szólnál ha ebédre grilleznénk a kertben?
-Rob, ez tök jó ötlet!-ugrottam a nyakába, mint egy gyerek akinek azt mondták kaphat fagyit. Meg úszhatnánk is, lazítani fogunk egész délután, csak te meg én! 
Széles vigyorral indultam a fürdőbe , hogy minél előbb indulhassunk bevásárolni.
-Rob, kicsim, te amúgy tudsz tüzet csinálni, mert én nem. Mindig Adam csinálta és azóta, nem is grilleztem.
-Cory, drágám, ez egy villany grill, de ha gondolod begyújtom neked!-bakker, röhögtünk egy jót a hülyeségemen.
-Mondtam, hogy még sosem használtam, amikor megvettem a házat, már ott volt, nem nézegettem milyen! Ne röhögj már , induljunk!-de közben én is majd meg fulladtam a nevetéstől.
-Oké, menjünk.
Nagy nehezen összeszedtünk mindent és elindultunk bevásárolni. Út közben drágalátosomból, körülbelül két percenként kibukott a nevetés , ahogy rám nézett. Nem zavart, én is nevettem vele, magamon.
Nagy nehezen, de odaértünk a bevásárló központba. Rob gyorsan egy baseballsapkát nyomott a fejébe, és  egy napszemcsit is. Én már alapból így indultam el otthonról. Vettünk , húst, gyümölcsöt, tejtermékeket, és rengeteg sok zöldségfélét a salátához. A fagyispultnál majdnem sikerült összevesznünk, persze csak viccből.
-Madártej-jelentettem ki kategorikusan, hogy csak az jöhet számításba.
-Szó sem lehet róla, Csoki! és Vanília.
-Rob, a madártej vanília.
-Nem, az nem vanília az valami tojásos izé-duzzogott mint egy kisgyerek.
-Jó, akkor vegyük meg mind a hármat.
-Oké, de a madártej, akkor sem vanília.
Nem is ő lenne ha nem az övé lehetne az utolsó szó.Vettünk még egy pár tisztítószert és háztartási dolgot, majd elindultunk a pénztárhoz.Na,itt újabb vitába szálltunk a, ki fizet, című műsort nyújtottuk a kedves vásárlóknak. Persze Rob bevetette nálam az én vagyok a szexi bácsi nézését, és nem volt erőm vitatkozni vele.
-Ugye tudod, ha nem hagytad volna , hogy fizessek, bosszút álltam volna?-rikító szemekkel nézet rám, egy percre majdnem bevettem, végtére színész a jó ég áldja meg.
-És én visszabosszultam volna.-Nyújtottam rá a nyelvemet. Istenem, mint a dedóban, de olyan jó volt végre felszabadultnak lenni vele.
-Rob, ha hazamentünk szólj rám, hogy hívjam fel Lucyt kíváncsi vagyok, mi van vele.Szegénykém, tegnap nagyon ki volt bukva.
-Jó szólok, de azért , te is kiakadtál valld csak be. Amúgy nagyon örülök, hogy a józanabbik énedre hallgattál. Úgy értem, hogy ami elmúlt elmúlt, és az is nagyon tetszett , hogy nem hergelted az apja ellen. Tisztességes voltál nagyon. Holott gondolom, fáj az a tudat, hogy gyakorlatilag megcsalt.
-Igen fáj a tudat, de végülis, azért mentem oda, hogy lezárjam , én őszintén elmondtam neki mindent , ő nem. nincs miről beszéljünk. Nem azt mondom nem haragszok rá, de az is inkább csak Lucy miatt van bennem. A lányomat pedig sosem hangolnám az apja ellen, akármit is csinál az apja. Ugyan úgy, hogyha Lucy követ el hibát az életben, mi a szülei leszünk akkor is.
-Erről beszéltem, olyan jól látod a dolgokat, büszke vagyok rá, hogy te vagy a barátnőm.-odahajolt egy csókért. Indított és mentünk is haza.
Na, a bevásárlásnál jobban csak a kipakolást utálom. Behordtunk minden csomagot a kocsiból, elpakoltunk a helyére mindent. 
-Rob, felhívom Lucyt-kiáltottam be neki a konyhába ahol épp a húsokat rakta bele egy tálba, hogy én bepácolhassam.
-Jó, én addig letusolok.
Kiültem a teraszra egy kávéval és egy cigivel majd tárcsáztam Lucy számát. A másodikra fel is vette.
-Szia, kicsim, itt anya, mi újság, hogy vagy?
-Jobban, egy kicsit, képzeld beszéltem apával!
-És? Lucy ne kelljen harapó fogóval kihúzni belőled mindig mindent!
-Jól van na, szóval kérdőre vontam amikor hazajött, elmesélt mindent, hogy nagyon szégyelli magát egyszeri botlás volt, és hogy utána többet nem is találkozott Lenaval , telefonon közölte vele, hogy terhes lett apa ügyvédeken keresztül intézte a gyerektartást, de megbeszélték, hogy ha Kitty 16 lesz , majd csak akkor mondják el neki ki az apja, és majd ő eldönti akar e apával találkozni. Kitty most töltötte be a 16 -ot és apa azért utazott el , hogy találkozzon vele. Kitty úgy döntött, hogy szeretne megismerkedni apával is és velem is. Nagyon sajnálja apa, hogy így alakult, de szeret engem is meg őt is.
-Ez természetes Lucy, hogy szereti az ember a gyerekeit. Akkor most mi lesz?-Kérdeztem tőle, hogy őszinte legyek annyira elszomorítottak a hallottak, egyszerűen átjárta a düh a lelkemet. Amíg én a kapcsolatunkat akartam helyre hozni minden erőmmel,addig Adam másnál vigasztalódott. Ennek fényében az én későbbi vigasztalásaim, már nem is tűntek annyira szívtelennek.
-Anya, ma jön Kitty és találkozok vele, nagyon izgulok, remélem jól kijövünk egymással.
-Én is őszintén remélem kicsim, mi van most apával?
-Kint van cigizik, de megkért rá, hogy ne tedd le szeretne veled beszélni.
-Kicsim, nekem most ehhez nincs kedvem, mond apának, hogy rohannom kellett és majd felhívom, ne haragudj, de Rob már vár, holnap hívj milyen volt a találka! -Semmi kedvem nem volt Adammal beszélni, nem feltétlenül haragudtam rá a tetteiért, inkább a képmutatása miatt voltam dühös, hogy én voltam, aki őt cserben hagytam, közben ő sem volt szent.
-Oké anya, hívlak, de ígérd meg beszélsz apával, fontos lenne, nekem!
-Jó, felhívom holnap, de most rohanok , légy jó kicsim. Szeretlek.
-Én is .Szia anya!
-Szia!
Eltűnődtem magamon, semmi kedvem nem volt Adam mentegetőzését hallgatni, inkább szerettem volna már Robbal lenni. időközben ő befejezte a tusolást és a nappaliban állt,egy száll törölközőben, frissen borotválva, amit én megjegyzek utálok. Olyan jól néz ki borostásan.Gyors léptekkel közelítettem felé, hogy végre megcsókoljam.
-Hmm, hiányoztál.-suttogtam neki két csók között, mosolyogva, miközben a kezem már rég a törölköző alatt matatott.
-Te is nekem! 
Nem is kellett többet beszélnünk, a tekintetünk,a mozdulataink mindent elárultak, nem is pazaroltuk az időt , hogy eljussunk a hálóig, a szőnyegen elterülve, adtuk át magunkat egymásnak...
Nagy nehezen amikor megtaláltam a hangom, és normalizálódott a légzésem, jeleztem Robnak ideje, bekapcsolni  a grillt és bepácolni a húsokat, mert én menten éhen halok.
-Ha éhen halok, nincs több szex! -adtam meg a végszót, hátha arra hajlandó megmozdulni. Igazam is volt, hiszen mint a villám, gyorsan felvett egy rövid gatyát meg egy trikót és már kint is volt a kertben. Bekapcsolta sütőt, a medencéről letekerte a fóliát és bekapcsolta a keringetőt, állított a hőfokon. Kicsit fújt a szél, ezért kértem melegebbre állítsa, mert nem óhajtok a premier előtt megfázni. Addig én bepácoltam a husikat  és elkezdtem a salátát is megcsinálni. 
Nagyon jól telt a délutánunk. Megsütöttük a húsokat , ettünk, fürödtünk és hatalmasakat szeretkeztünk. Idilli volt minden. Épp a napágyon fetrengtünk , amikor megszólalt a mobilom.
-Jé, July az !Rob, baszki, azt hittem már Balin a tengerbe vesztek.
-Ja, kicsim vagy egymásnak.
-Rob!-szóltam rá, tettetett szigorral, miközben felvettem a telefont.
-Szzia July, te még élsz?
-Jaj, bocsika, igen.
-Na mi újság? A hanglejtésemből tudhatta mire célzok, Rob csak mosolyogva a fejét rázta majd inkább elmenekült.
-Hú, minden szuper! Sham egyszerűen fantasztikus, képzeld van itt egy nyaralója, a tengerparton, szupi minden. Csomó tengeri kaját kipróbáltunk, voltunk kirándulni, bulizni. Voltak itt a barátai is, megismertem mindenkit.
-July, tudod , hogy nem csak erre vagyok kíváncsi!!
-Tudom!- nevetett bele a telefonba- az is szuper, ha ARRA vagy kíváncsi.
-Igen, erre voltam kíváncsi. Mikor jöttök haza? Már nagyon hiányzol. Képzeld,kész van az első igazi nagy filmem!  Szombaton lesz a premier. Arra haza kell jönnöd, utána visszamehetsz, légy boldog, de kérlek,arra gyere haza.!-egyre kétségbe esettebben  könyörögtem neki, szegény nem értette a hirtelen jött hangulatváltozásom.
-Cory, nyugi, épp ezért hívtalak, hogy pénteken reggelre otthon vagyok.
-Húú, jól van,csak már megijedtem, hogy nem jössz rá haza.
-Dehogy nem, ki nem hagynám! Hogy van a drága Robert?
-Jól , elmenekült mikor hívtál, gondolom nem akarta a csajos részeket hallgatni.
Közben Rob mindent nagyon is hallott bele is kiabált a telefonba.
-Együtt érzek Shammal, mindig kibeszéltek minket milyenek vagyunk az ágyban. Na, de sebaj majd mi is kibeszélünk titeket.
July jót nevetett,ahogy én is ,Rob sértődött hangján, persze tudtuk, hogy csak megjátssza a sértődöttet.
-Na,Cory, akkor pénteken találkozunk, addig is legyetek jók!Pusziljuk Robot is.
-Oké , mi is titeket, érezzétek jól magatokat!Puszi , Szia!
-Szia!
Letettem a telefont és Rob után mentem a vízbe.
-Olyan jó, hogy végre July, Lori, Lovie is boldog. 
-És te az vagy?-kérdezte tőlem olyan komoly képpel, hogy hirtelen nem is tudtam mit mondjak, végül elővettem legbájosabb mosolyom, mélyen a szemébe nézve válaszoltam:
-Igen! Hála neked, bár néha az agyamra mész Robert Pattinson! Alig, hogy kimondtam úgy lefröcsköltem egy adag vízzel, alig kapott levegőt szegény.
-Na várj csak ezt vissza kapod!-lendült ellentámadásba kedvesem.
Az egész nap nagyon tökéletes volt. Este a sok szeretkezéstől és lubickolástól, kellemesen elfáradva és boldogságban úszva hajtottuk álomra a fejünket egymáshoz bújva.