A vihar 17. fejezet

Amint sikerült Robtól elhúzódnom, kinyilvánítottam magam nyertesnek. Szegény Kallan rohant a wc-re, hogy kiadja magából az eddig megivott  pálinkát. Mindenki röhögött rajta,kicsit sajnáltam , de hát, ő akart fogadni.
Nagyon jó hangulatú buli volt, táncoltunk, és hülyéskedtünk egész este. Valamikor hajnalban, már nem bírtam magammal, és otthagyva a lányokat a kialakított táncparketten, elindultam megkeresni az én tökrészeg lovagomat. Na, nem ,mintha én józanabb lettem volna, ám amikor a konyhába benyitottam ,azt hittem infarktust kapok.
Rob ,a konyha pulton ült, de nem akárhogyan, félmeztelenül és egy  szőke kis ribanc csókolgatta. Az ajtó nyitódására felnézett, egyenesen bele a szemembe. Nem bírtam megszólalni, az egészben az a legszebb, hogy még csak dühös sem voltam. Üres voltam.
Üveges tekintettel, indultam meg a bejárati ajtó felé. Azonnal el kell innen mennem. Tudtam, hogy nemsokára ki fogok borulni, és ezt neki semmi esetre sem szabad látnia, beindult a védekező mechanizmusa az agyamnak. Rohantam le az autóhoz, de rájöttem a kocsikulcs nála van, a sofőr meg sehol. Fasza, hogy az a ....Cifrábbnál cifrább dolgok. Vissza kell mennem a kulcsért, alig, hogy ezt elhatároztam kivágódott az ajtó.
Hirtelen végig, futott az agyamon, mit fogok neki mondani, de nem ő volt. Jack volt, a kocsikulccsal a kezében.
-Cory, én sajnálom, nem tudom mi ütött belé, de gondoltam, most nem vagy kíváncsi a magyarázatára, nem engedtem  neki, hogy kijöjjön, de ha mégis ezt szeretnéd, kiengedem.
-Nem, Jack, köszi szépen, de nem hallgatom meg a süket dumáját. Egyszer bedőltem neki, de másodszor nem fogok. Kiveszem a csomagjaim , és hívok egy taxit, egyenesen a reptérre megyek.-Köszönöm a meghívást, jó buli volt,mondtam neki,kurva nagy adag iróniával a hangomban.
-Örültem, és hívj majd fel, ha erre jársz.
-Oké. 
Hívtam egy taxit, kicincáltam a kocsiból Jack segítségével a csomagokat. Bentről hallani, lehetett, ahogy Rob üvölt, hogy engedjék ki, mert csak egy félre értés az egész.
Persze, gondoltam magamban, ilyenkor mindig az egyik kedvenc filmem jut eszembe. Az utolsó cserkész.' Megbotlottam és beleesett a farkam." Valami hasonló magyarázatra nem voltam kíváncsi Robtól.
Végre megjött a taxi, bepakoltam és elindultam a reptérre. Muszáj volt valakivel beszélnem, felhívtam hát a csajokat, hogy most indulok haza, gyorsan felvázoltam, hogy miért és leraktam.

Miért? Miért tette ezt velem, és miért pont most, ő akarta, hogy megküzdjek magammal, erre pont ő rúg belém. Vajon, végig csak játszott velem? Észre sem vettem, hogy sírok.Gondolataimból a mobilom csörgése zökkentet ki, rá sem nézetem a kijelzőre amikor beleszóltam, valahogy nem gondoltam, hogy felhív, neki más kell,nem én, de tévedtem.
-Igen?!
-Gyere vissza, megmagyarázom, én nem akartam, rám mászott, és részeg voltam. Szeretlek, ne menj el.Nem akartam.
-Rob, te miről beszélsz? Ott ültél kitudja mióta, a szádban azzal a ribanccal. Nem úgy tűnt mintha tiltakoztál volna.Nem megyek vissza. Vége, egyszer hülyét csinálhattál belőlem, de többször nem hagyom. Ennyi, ezt elkurtad, de nem kicsit. Tudod minek örülök? Annak,hogy kész vagyunk a filmmel, és soha többé nem kell, hogy lássalak.-Tudtam, hogy ez lesz neki a kegyelemdöfés, de nem érdekelt, azt akartam neki is fájjon, ahogy nekem.Mert megnyíltam előtte és akartam , hogy működjön, de ez egy egoista fasz. Magán kívül senki nem érdekli.
-Ne mond ezt, nem menekülhetsz el a problémák elől mindig, beszéljük meg.
-Na ide figyelj,te nekem ne mond meg mit csináljak,meg mit nem, én mindent megtettem, amit kértél, te meg egy óra hosszat nem bírtál ki nő nélkül! Mit csináltál az elmúlt másfél hétben? Akkor is volt ilyen bocs részeg vagyok, felejtsük el eseted. Rob, nem bízom benned, eddig sem ment, ezután meg nem is fog. Ég veled.
Letettem a telefont, kipakoltam a taxiból és elmentem jegyet foglalni. hajnali hat óra volt és csak délutánra kaptam jegyet, beültem egy kávézóba a csomagjaim beraktam egy megőrzőbe és csak gondolkodtam.
Hogy lehettem ekkora barom állat, hogy hittem neki, hogy csaphatott be? De a legfőbb kérdésem a miért volt. Miért volt jó neki játszani velem?
Csak ültem ott és gondolkoztam, észrevétlenül zokogtam a kávézó eldugott sarkában, amikor egy kéz érintett meg hátulról, tudtam, hogy ő az mégsem húzódtam el. Megéreztem az illatát és szinte forró volt a hátam a keze alatt. Sírtam, lehajtott fejjel sírtam. Rob leült mellém és átölelt, hagytam, mindegy volt, egy utolsó ölelés belefér.Hosszasan nem szólt semmit, majd meghallottam a hangját.
-Gyere, menjünk haza.
-Jó, haza megyek, de nekem a haza, Los Angeles.
-Nem Cory, nem engedlek el megint, sajnálom. Hibáztam, de elmondtam mi történt, kérlek, gyere haza velem a szállodába.
-Mi a garancia arra, hogy nem történik meg még egyszer, mi a garancia rá, hogy nem csak játszol velem.Nem Rob, én most felszállok arra a gépre, ha bizonyítani akarsz, akkor tudod, mit kell tenned.
Felálltam kifizettem a kávémat és elindultam becsekkolni. Rob úgy jött utánam , mintha az árnyékom lenne. Tudtam, hogy nem fogja megtenni. Arra vágytam, hogy azonnal jöjjön akkor haza velem Los Angelesbe, de nem fog jönni. Ám amikor megszólalt mellettem, hogy kér egy jegyet az enyém mellé, azt hittem menten összeesek. Igen , ezt akartam most mégis megrémültem
-Rob, és a cuccaid? De a telefon már a fülén volt és erősen magyarázott valakinek, hogy kurva gyorsan hozzák be a csomagjait a kocsiból.Ezek szerint tudta , hogy ezt akarom.
-Ismerlek már, mosolygott rám, majd közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de elhúztam a fejem, nem hagytam.
-Sejtettem, de küzdeni fogok. Ahogy ezt kimondta, már Mr. Izomagy hozta is a csomagjait. Rob még egy gyors telefont megeresztett a családjának.Meglepő módon teljesen őszinte volt az édesanyjához, elmesélte neki, a bulit és hogy megcsókolta egy lány, és hogy én ezt megláttam és a reptérig rohantam, majd arról is beszámolt, hogy most vissza utazik velem és majd jelentkezik.
A beszállásra már másodszor szólítottak fel minket, szó nélkül indultam a beszálló kapuhoz, nem beszéltünk, csendben haladtunk egymás mellett. A gépen én az ablaknál ültem. Végre elkezdtük a felszállást, ez volt a kedvencem a repülésből, imádtam . Egyszerűen lenyűgözött az az érzés amikor elrugaszkodik a földtől a gép és a fellegekbe indul, ahogy bele feszülsz a székbe és az adrenalin elindul a testedben, a szíved a torkodban dobog.Leírhatatlan.
-Látom, te is imádod?-amióta megvette a jegyet ez volt az első , hogy hozzám mert szólni.
-Igen, imádom, ebben még sosem csalódtam.-Ezt muszáj volt. Tudnia kell mennyire fáj.
-Ezt, most megérdemeltem, de kérlek, csak hallgass meg.
-Rob, meghallgattalak. Te fordított helyzetben mit tennél? Hinnél nekem, azok után amiken már keresztül mentünk, hogy szívattuk egymást? Azért mert volt három és fél hónap nyugodt pillanatunk, te hinnél nekem?
-Igazad van, nem tudom.De azt tudom, most kaptalak csak meg igazán nem akarlak elveszíteni.
-Tudom, de nekem ezt fel kell dolgoznom.
-Akkor oda sem bújhatok?-de már a szája a nyakamnál járt,beleborzongtam, képtelen voltam neki ellenállni, óvatosan maga felé fordított és gyengéden megcsókolt, lágyan kényeztette nyelve az enyémet. Nem bírtam, a kezemmel a hajába túrva ösztönöztem vadságra. Megértette. 
-Akkor ezt igennek veszem-nyugtázta egy elégedett vigyorral a képén.
Ismét nem beszéltünk de ez már nem a kínos csend volt, hanem az a nyugtató csend, el is aludtam.
-Cory, édesem, ébredj, megérkeztünk.
-Hmm? Már? Jó ég! Mennyit aludtam?
-Kilenc órát.
-Az nem semmi.
Szép lassan, összeszedtük a poggyászunkat majd elindultunk ki a terminálból.Rob fogott egy taxit, bepakolt, bemondta az én címem és már indultunk is.
-Nálad aludhatok?
-Persze.
Összekulcsolt kezekkel , ültünk a taxiban és haladtunk hazafelé.
Lovie nagyon szépen rendet tett, aminek az az egy hátránya volt, hogy tök üres lakás várt minket, legalábbis ami a hűtőre vonatkozott. Viszont én farkas éhes voltam. Kénytelen kelletlen bevetettem csáberőmet kedvesemmel szemben, hogy valami kajához juthassak. Mivel éjszaka volt, csak a rendelés jöhetett szóba.
Rob épp tiszta ruhát halászott elő az egyik bőröndjéből amikor csendesen mögé osontam. Kezeimmel a fenekénél matattam, miközben a nyakát csókolgattam.Felegyenesedett, és hirtelen szembe fordult velem.Olyan hévvel csókolt meg, hogy a lábaim feladták a szolgálatot, és mivel nem fogott, összerogytam. Szegény,úgy megijedt.
-Jézusom , jól vagy? Mi a baj?
-Semmi, baj, nyugi, egyszerűen ilyen hatással vagy rám-Vigyorogtam rá, gondoltam itt az én időm és amúgy is, a bulin sem ettem, meg a gépen sem.Tulajdonképpen több mint huszonnégy órája nem ettem,csak ittam.
Ahogy ezt kimondtam , rájöttem milyen idióta vagyok, azért ezt nem szabadott volna csinálnom, de ha egyszer nem voltam éhes. Rob reakciója viszont meglepett.
-Normális vagy? Felnőtt létedre, hogy lehetsz ilyen idióta, nyakalod a pálinkát, mert fogadtál és közben egy falatot sem ettél csak Magyarországon.Te tiszta hülye vagy.Azonnal rendelek kaját.
-Erre szerettelek volna kérni, hogy amíg lezuhanyozom rendelj kaját, azért csábítgattalak itt. Próbáltam bevetni a kiskutya szemeimet, de nem hatotta meg.
-Rendelek , persze, de akkor is hülye vagy, de így szeretlek.
Egy utolsó puszit adva elvonult telefonálni, én meg tusolni.
Olyan jól esett áztatni magam a zuhany alatt.Nagyon fáradt voltam a meleg víz nagyon jól esett. Mire Rob is lefürdött, a kaja is megérkezett.Hulla fáradtan dőltünk az ágyba mind a ketten miután végre megvacsoráztunk.Rob talán mégsem volt fáradt, mert kitartóan ostromolt. Folyamatosan csókolgatott és simogatott, de én egyrészt fáradt voltam másrészt, nem voltam készen rá, hogy közelebb engedjem magamhoz. Ennek hangot is adtam, aminek persze veszekedés lett a vége.
-Rob, hagyd abba, nem és kész.Kell egy kis idő.
-Mire?Most viccelsz? Azzal fogsz büntetni, hogy nem fekszel le velem, mer valami idióta ribanccal smároltam?!
-Igen, ami azt illeti igen-keltem ki immár én is magamból-bocs, hogy nincs kedvem.
-Bazd meg .
Felpattant, majd kiviharzott az erkélyre cigizni. Nem volt kedvem utána menni, elaludtam.