A vihar 14. fejezet

Utazás reggele:








Lovie pontban kilenckor már nálam volt, és úgy utasítgattam szegényt , mintha  a bejárónőm lett volna.
-Cory, nyugi, lazíts, nem kivégzésre mész. 
-Chh, remélem és tudom, de minden eshetőségre fel kell készülni.

Nagy nehezen bepakoltuk a kocsiba a csomagjaimat és elindultunk a reptérre. Odafele elmeséltem Lovienak , hogy jutottam el a döntésemig. Azt is elmondtam neki, hogy tegnap beszéltem Adammel.
Nagyon büszke volt rám kedves barátném, hogy ilyen bátor vagyok és megteszem amit meg kell tennem, egy valami nem tetszett neki, hogy Robnak sikerült kihoznia belőlem. Nem mintha utálná Robot, de azért tart attól, hogy csalódok, de azt ő is belátta, hogy Rob igenis foglalkozik velem, különben nem vágta volna a fejemhez a dolgokat.
A reptérre vezető út, hamar eltelt, hiszen végig csacsogtuk az egészet. Lovie amikor leparkolt egy kicsit meginogtam a döntésemben, csak ültem a kocsiban és bambultam előre. Tényleg ez kell ahhoz, hogy lezárjam, kell nekem ezt bolygatni , hasonló gondolatok kavaroktak a fejemben.
-Cory , indulj.
-Jol van már, megyek, dobj ki nyugodtan -nevettem- megpakoltam  a poggyászkocsit, elbúcsúzam drága barátnőmtől és indultam becsekkolni.
Hál istennek gyorsan leadtam a csomagjaimat és a csekkolással sem volt gond,átmentem az útlevél ellenőrzésen majd beültem egy kávézóba ahol lehet cigizni és vártam a beszállásra.
Épp szedelőzködtem, hogy induljak a beszállókapuhoz amikor SMS-em jött.
"Légy ügyes, tedd meg amit tenned kell. Legyen az bármi, csak magadra gondolj, hogy neked mi a jó. Így vagy úgy de melletted állok, akár mi is fog történni. Dönts belátásod szerint, ne miattam, ne Adam miatt.MAGADÉRT.
Imádlak: Rob"
Mire végig olvastam már nem láttam a könnyeimtől, nagyon jól esett, hogy gondolt rám, és főleg, hogy nem önös szándékból akarja, hogy cselekedjek az életemmel. Elmentem a mosdóba rendbe tenni magam mert a meghatottságtól és a tutulástól, inkább hasonlítottam egy zombira, mint egy Los Angelesben élő fiatal asszonyra.Fent a gépen már nyugi volt , gyorsan válaszoltam Robnak
 "KÖSZÖNÖM!Sokat jelentett nekem, most ez az üzenet édes. Amint ott vagyok hívlak
 Csók"
, majd kikapcsoltam a telefonomat, vettem be altatót, hogy tudjak aludni a gépen.
Hamar eltelt az út már csak azt vettem észre , hogy Budapest reggeli fényeit fürkészem, könnybe lábadt szemekkel és magamban mormogom, hogy isten hozott itthon Cory. Hamar átestem az átvizsgáláson , és viszonylag gyorsan megkaptam a recepciónál a kocsi kulcsot és a papírjait is. A kocsi megkeresése, viszont nagyobb feladat volt mint gondoltam..a hülye fejemmel nem tudtam mit keresek csak a rendszámot. Amikor kértem egy autót, csak azt mondtam el, hogy nagy legyen és biztonságos, amikor a parkoló őr segítségével sikerült kiderítenem mi is lesz a járművem, nem kicsit lepődtem meg. Egy gyönyörű 

BMW

7-Series 760Li M volt. Fasza, gondoltam magamban, ennél feltűnőbb nem is lehetne. Leszarom, megtehetem,majd irigykednek a falusi, kis "barátok".
Gyorsan bepakoltam a csomagokat és kényelmesen elhelyezkedtem ideiglenes autómban.  Elindultam, ki a ferihegyi úton.. Útközben felhívtam Robot, hogy épp hazafelé tartok.


 Érkezés napja.....

Épp ebédidőben értem haza, anyám már a teraszon ücsörgött, gondolom engem várt. Lucy tudtam hogy suliban van, de azt ígérte siet haza, bár ő is minden nap Pestre jön megy autóval.
 Leparkoltam a ház előtt és kicsit félve, de izgatottan pattantam ki a kocsiból, mégis csak két éve nem láttam az anyámat.
-Szia Anya
-Szi- Szi-Szia-alig bírt beszélni szegénykém a könnyeitől-, komolyan mondom , sovány vagy.
Ezen mind a ketten jót nevettünk, hiszen mindig is én voltam a családban a dundus, na nem mintha most deszka lennék. Pont jó, nekem.
-Igen anyu, tudod, éhezem-feleseltem vissza.De beljebb mehetnénk? 
-Jaj, de hülye vagyok persze, gyere, segítek kiszedni a csomagokat. 
Kipakoltunk anyuval, közben meséltem neki a kinti életről, munkáról, a most készülő filmről, és egy picit Robról is.Nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg amikor nem kötött bele a mondataim hetven százalékába. Mert határozottan jó volt, végre felnőttként kezelt. Pont végeztem a kicsomagolással és anyám ajándékainak felhozatalával, amikor egyszem lányom is hazaállított. Innentől megindult a pletykadömping késő estig beszélgettünk. Épp zuhanyoztam amikor csörgött a telefonom, a csajok voltak, hogy mi a helyzet,elmeséltem nekik mindent, majd elvonultam a szobámba.
Azon gondolkoztam mikor kéne Adammel beszélnem amikor Lucy captatott be hozzám a fülén a telefonnal, hogy az apja az és engem keres, láttam az arcán a döbbenetet, de elhessegettem, hogy nyugodtan tudjak beszélni az apjával.
-Szia, bocs, hogy ilyen későn, biztos fáradt vagy, de péntek révén, jönnek át hozzám a srácok és gondoltam eljöhetnél velünk bulizni. 
-Adam, én előbb szerettem volna veled beszélni.
-Beszélhetünk, akkor mondom nekik , hogy ott találkozunk, és ha nincs kedved akkor neked nem is kell jönnöd.
-Jó oké, öltözök és indulok.
-Köszönöm, és várlak.
-Oké , szia.
Lucy azzonal gyere be a szobámba és segíts. Kiabáltam ki a gyerekemnek. Mi a francot vegyek fel, azt hittem lesz pár napom mielőtt az oroszlán barlangjába vetem magam. Szeptember lévén , nagyon jó idő volt, tehát valami kis könnyed ruha kell. Lucy az ed hardy ruhámat javasolta, ezért úgy döntöttem az jó is lesz.
Szóltam a családomnak, hogy leléptem és már hajtottam is Adammhez, gyorsan felhívtam Robot, hogy erőt gyűjtsek.
-Szia édes.
-Szia, csak azért hívlak, mert képzeld Adamhez tartok.
-Aha, és ezt feltétlenül, közölnöd kell velem.-olyan gúnyos volt.
-Rob, mi a fasz bajod van. épp életem legnagyobb dolgát kell lezárnom és azt...-a szavamba vágott.
-Jó , ne haragudj, igazad van, de félek-szinte az utolsó szót suttogta-félek, hogy elveszíthetlek, és még csak nem is okolhatok, majd érte senkit, csak magamat, mert én kényszerítettelek bele, a zárd le a múltat küldetésbe.
-Rob, nem te kényszerítettél bele, ez már régóta érett és előbb vagy utóbb bekövetkezett volna, és ez miatt nem fogsz elveszíteni, mármint ha attól tartasz hogy Adamnél kötök ki, meg kell hog nyugtassalak, ez kizárt, mert már nem szeretem, nagyon sok szép emlékünk van, főleg a lányunk, de nagyon sok rossz is. Nem szeretem , ahogy ő sem engem. Értetted?
-Igen...
-NA ide értem, reggel hívlak.
-Nem , ha végeztél hívj fel, nem érdekel hány óra van, hívj fel.
-Jó oké, Puszi
-Puszi


Érkezés éjszakája.....




Leparkoltam a ház előtt vettem egy nagy levegőt és elindultam, hogy lezárjam a múltam........................

A kocsi:)