Három nap telt el , hogy Robhoz rohantam. Kérdőre akartam vonni, helyette a saját félelmeimmel kellett szembeszállnom. Igaza volt Robnak, minden szava igaz volt. Magamban kell rendet tennem, nem pedig benne.Nem mentem el vele Londonba, képtelen voltam rá. Első nap a fejmosás után, felhívtam a csajokat, hogy jöjjenek át. Elmeséltem nekik mindent, hogy min mentem keresztül Allyn halála óta, sőt két éve min megyek keresztül amióta eljöttem Otthonról. Egész este bőgtünk, meg lelkiztünk, nagyon jól esett, de nem jött az az érzés amit reméltem a beszélgetéstől. Nem könnyebbültem meg. Magam sem tudtam, mitől, vagy kitől várom a feloldozást.
Rob az elutazása előtti este felhívott, nem tudtam neki mit mondani, szenvedtem, úgy éreztem becsap, de közben tudtam , hogy igaza van.
-Mikor indulsz?-reménykedtem benne, hogy azt mondja nélküled soha, de nem mondta, nem is mondhatta, a saját szellemeimmel nekem kell megvívnom a csatát. Egyedül.
-Reggel, a kilenc órási géppel. Nem gondoltad meg magad? Hátha ott jobban tudnál gondolkodni!
-Rob, nem bírnék úgy a közeledben lenni, hogy nem lehetek veled, felesleges azért oda repülnöm, gondolkodni, meg mindenhol lehet, de ne kezelj már úgy, mintha súlyos pszichikai este lennék.... keserűen nevettem.
-Tudod, hogy nem kezellek úgy, és senki nem mondta, hogy nem lehetsz velem, de nem úgy ahogy eddig. mármint, olyan minőségben. Cory nem kell játszanunk egymással, mert az csak fájni, fog mindenkinek. Akkor és úgy legyél velem ha tényleg úgy akarod.
-Jó, oké igazad van, de azért majd ha hazajöttél beszélünk, ugye?
-Persze, Londonból is hívlak. Légy jó. Puszi.
Éjszaka szörnyű almom volt.....
Egy üres ház közepén álltam ami kongott az ürességtől, a falak porosak voltak , az ablakokon alig lehetett kilátni, nyirkos és hideg levegő futkosott rajtam. Egy fülsüketítő sikoly törte meg az alkony csendjét. Felkaptam a fejem és elindultam a hang irányában, ám egy tükör előtt megtorpantam, magamat láttam benne, de szellemként...és akkor rájöttem azért látom magam úgy mert meghaltam. A felismeréstől rázott a hideg, miközben hatalmas verejték cseppek szaladtak végig a testemen. Sírtam.
Rémülten ültem fel az ágyamban és meglepődve tapasztaltam, , hogy már reggel van. Egész nap a teraszon ülve csak forgott az agyam mint a mókuskerék. Egyszer csak , körülbelül a második doboz cigi és a huszadik, faszom mit csináljak mondat után beugrott mit kell tennem. Őszintén megmondva reméltem nem kell megtennem, de hát eljött ez a nap. Le kell zárnom valamit, hogy elkezdhessek valami újat.
Haza kell mennem!
Hosszasan gondoltam végig , minden részletet, de rájöttem, nem érdemes halogatnom. Mennem kell, minél előbb túl kell esnem rajta. Leültem a géphez és nekiálltam jegyet foglalni. Tudtam nem egész két hetem van arra, hogy rendbe tegyek minden , mert utána kezdődnek a film utómunkálatai. Sikerült találnom egy járatot ami holnap, délben indul. Lefoglaltam és kifizetem. Majd csak át kell vennem indulás előtt.
Mint az őrült csomagoltam és ekkor jutott eszembe, két év után mégsem állíthatok haza üres kézzel. Gyorsan elrohantam bevásárolni, mint az őrült vettem meg mindent amit úgy gondoltam otthon nem venne meg magának senki. Hál istennek nem kerestem rosszul és szinte a bulikon kívül nem nagyon költöttem magamra sosem, tehát megtehettem, hogy vigyek egy kis ajándékot az otthoniaknak.
Hazafelé rájöttem, szólnom kell a csajoknak, nem tűnhetek csak úgy el.Ha azt akartam, hogy ne faggassanak Loviet kell hívnom,döntöttem el magamban nagyon gyorsan és már tárcsáztam is.
-Szia Lovie, csak azért hívlak, mert hazamegyek légyszi gyere holnap át reggel adok kulcsot , és vigyél ki a reptére.
-Na végre..... ugye tudod, hogy rég óta várom már ezt a telefont, de nem faggatlak, nem mondok semmit reggel kilencre ott vagyok és ne aggódj , majd én itt mindent kézben tartok.
-Húú, tudom, hogy tudtad , hogy ez kell és köszi, hogy nem erőltetted. Tudom, hogy erre nekem kellett rájönnöm.
De most megyek mert pakolnom kell. Akkor reggel.
Kipakoltam a kocsiból, bepakoltam minden cuccomat és a vásárolt holmikat is a bőröndökbe, felcímkéztem őket. Rendet raktam a házban.Mikor mindennel végeztem hulla fáradtan ültem le a kanapéra, hogy szusszanjak egyet. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, egyrészt izgatott voltam , másrészt féltem. Ekkor eszembe jutott hogy kocsit kell bérelnem. Sikerült a neten találnom egy céget, fel is hívtam őket és megígérték hogy reggel nyolcra a parkolóban lesz az autó. A kocsikulcs és a papírok meg le lesznek adva az információnál. Szuper.Átutaltam nekik a két heti bérleti díjat.
Hulla fáradt voltam, de gondoltam azért a jó édes anyámnak mégiscsak szólok , hogy hazamegyek, mert még a végén infarktust kap ha csak úgy meglát.
-Szia Anya.Van egy nagy hírem.
-Mond, hogy nem vagy terhes, és hogy nem mész férjhez.
-Nem anya, nem vagyok terhes, és egyenlőre férjhez sem áll szándékomban menni .Haza megyek!
Síri csend a vonal másik oldalán.
-Anyu, mi van, nem is vagy rám talán kíváncsi, ne menjek?
-Jaj, dehogy is nem, csak azt hittem sosem jön el ez a pillanat.-Hallottam a hangján, hogy sír.
-Jaj, anyu nyugi, ne sírj, de remélem azt tudod, nem végleg megyek haza, alig két hetet tudok otthon tölteni, mert a film miatt vissza kell jönnöm.Lucy?
-Itt van adom.
-Szia anya-visított egy szem lányom a fülembe.
Ő is kijött velem két éve , de most szeptemberben ott kezdte a főiskolát, ezért ment el a nyár elején. Tudtam, hogy nehéz lesz nélküle de el kellett engednem.
-Szia kicsim, holnap meglátogatlak, délben indul a gépem, ottani idő szerint reggel nyolckor landolok.
-ÁÁÁÁÁÁ, szuper, anya el kell jönnöd velünk bulizni.
-Hát ,na ná, hogy elmegyünk.Lucy, apáddal mikor beszéltél utoljára?
-Most ment el, itt volt a maminál, mert a maminak elromlott valami a mosógépen és apa megcsinálta, de te mióta érdeklődsz apáról?
Két éve ki sem lehet a nevét ejteni.
-Lucy ne szemtelenkedj, és mostantól érdeklődök. Légyszives add meg apád számát.
-Jó anya átküldöm smsbe.
-Oké. Na kicsim akkor le is teszem mert itt már nagyon késő van és jó lenne repülés előtt egy kicsit aludnom.Légy jó , nemsokára látjuk egymást.
-Oké. Puszi és a csajoknak is.
-Átadom. Szia
Na, most jön a neheze, gondoltam magamban, muszáj lesz vele beszélnem és nem akarom kész tények elé állítani, hogy nini, itt vagyok beszélnünk kell.Fel kell hívnom, kimentem a teraszra, mert ezt a beszélgetést alkohol és cigi nélkül nem tudom megtenni.
Szú -Szá, Cory nyugi, tárcsázz telefonálj.
Tárcsáztam, Kicsöngött
-Hállló.
-Szia. Én....vagyok.
Csend, csend és csend.
-Adam, itt vagy?
-IIIgen itt,bocs, csak meglepődtem.
-Igen, gondolom.
Cend és csend már megint.
-Cory, mond minden rendben, talán valami baj van hogy hívsz? -A hangja nyugodt volt, nem volt vádló csupa gyengédség áradt belőle. Eleredtek a könnyeim és csak zokogtam. Ettől ő megijedhetett.
-Cory, jézusom, halálra rémítesz, mi a baj?
-Semmi, semmi, ne haragudj, haza megyek holnap indulok a déli géppel, reggel nyolcra vagyok Ferihegyen. Szeretnék majd találkozni és beszélni veled. Baszki kimondtam, nem is volt nehéz.
-Haza jössz.-Nem kérdezte mondta.-Beszéljünk.
Hívj majd fel,
A háttérből női hangot hallottam-Kicsim, ki az , jössz már? Mintha leforráztak volna.Van valakije! Engem ez miért érdekel, hiszen nekem ott van Rob, jézusom Rob,fel sem hívtam.
-Oké, majd hívlak, szia
-Szia
Rob. Ott van nekem Rob! Vagy nincs? Adam boldog valakivel, vagy csak úgy van valakije, de ez engem miért érdekel. Nem tudtam, de volt egy olyan érzésem ha hazaérek minden kérdésemre és kétségemre választ fogok kapni. Robot akkor is fel kell, hogy hívjam, hiszen tudnia kell, hol leszek.
Kimentem a teraszra, cigizni és közben tárcsáztam Rob számát, a második csengésre felvette, mintha csak azt várta volna , hogy hívjam.
-Szia édes.
Sosem hívott így nem értettem mi ütött belé.
-Szia, mi a helyzet?
-Épp iszogatunk a Londoni haverokkal, épp rólad meséltem.
-Remélem csak jót! Vicces volt hallani becsiccsentve.
-Hiányzol......Lehetett hallani, hogy félre vonult, mert most már csend volt körülötte
-Te is nekem, nagyon, úgy odabújnék most hozzá, mert meghoztam életem legnagyobb döntését.
-Aludtál valamit három napja, vagy csak gondolkodtál? Nem akartalk a szavaimmal ennyire felzaklatni...
-Rob, igazad volt és hazamegyek.
-Mit csinálsz? Nem azt nem teheted, nem engedhetlek el .
-Rob, csak két hétre megyek, nem örökre.
-Huuu-lehetett hallani ahogy kifújja a levegőt ami a tüdőjében rekedt az idegtől.Hazamész lezárni, hogy el tudd kezdeni?
-Igen Rob, ezt fogom tenni.
-Nem fogsz visszajönni. Tudom. Vagy ha vissza is jössz nem egyedül jössz. Vele fogsz visszajönni.
-Rob, miről beszélsz.
Soha nem beszéltem neki Adamről, ahogy másnak sem beszéltem róla két éve. Akkor mégis miből gondolja , hogy van valaki aki miatt haza kell mennem.
-Adamről, tudok, mindent....Allyn írt nekem levelet, ahogy neked is.Remélem elolvasod mielőtt hazamész és beszélsz vele.
-Rob nem fogok otthon maradni és nem fogok Adammal sem hazajönni, és ha akarod szállj fel egy gépre és legyél velem. Te állítottál választás elé, te akartad, hogy komolyabban gondolkodjak el rajtunk és az életemen. Tudod, nem is tudom, miért csinálom ez, megint más mondja meg mit tegyek. Ne te mond meg mi a jó nekem és mi fog történni jó!
-Jó oké, kérlek hívj ha odaértél.
-Rendben, mulass jól.
-Nélküled nem az igazi.
-NA csak van ott valami csinos pincér lány aki megvigasztal ma este, csak ne nézd prostinak-mondtam neki már mosolyogva.
-Hülye vagy, de így imádlak. Jó utat. Vigyázz magadra
-Puszi, Szia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése